Modern erdélyi fajta, középtestű húsvonal, különleges sallander színváltozatokkal. Ellenálló és takarékos.
A Karczagi Farmon elsősorban három nyúlfajtával foglalkozunk: a Székely, az Új-zélandi vörös és a Pannon fehér nyulakkal. Ezek a fajták adják tenyésztésünk alapját, mert megbízhatóak, jól tarthatók és nagyszerű eredményeket hoznak.
Emellett több más nyúlfajtát is bemutatunk az oldalon, amelyek a teljesség igénye nélkül kerülnek bemutatásra. Ezekkel a leírásokkal az a célunk, hogy minél több érdekességet és hasznos tudnivalót osszunk meg a nyúltenyésztés világából, még ha magát a fajtát nem is tenyésztjük.
A kártyákra kattintva megnyithatod a részletes fajtaismertetőt, képekkel és fontos tudnivalókkal együtt.
Modern erdélyi fajta, középtestű húsvonal, különleges sallander színváltozatokkal. Ellenálló és takarékos.
Világszerte ismert, mélyvörös szőrzetű húsfajta. Tömör test, dekoratív küllem, közepes termelési mutatókkal.
Magyar fejlesztésű, csúcsteljesítményű húsvonal. Gyors növekedés, kiváló vágási kihozatal, egységes állomány.
Az egyik legrégebbi tarkafajta, jellegzetes fejmintával és karika–mandzsetta rajzolattal. Inkább hobbi és kiállítási típus.
Hófehér alapszín sötét jegyekkel. Klasszikus húsnyúl fajta, jó vágási kihozatallal, világszerte elterjedt.
Hazánk egyetlen őshonos nyúlfajtája. Nagy test, vadas szín, genetikai és történeti érték.
Látványos, lelógó fülű óriásfajta. Erős testfelépítés, jó húsformák, de szerényebb szaporodóképesség.
Világszerte ismert lepketarka rajzolat. Jó növekedés, látványos mintázat, közkedvelt hobbi és húsfajta egyben.
A Székely nyúl egy viszonylag fiatal, romániai házinyúl-fajta, amelynek tenyésztését 2010 körül kezdték el, és 2016-ban került hivatalosan is fajtajegyzékbe. Elsősorban Székelyföldhöz, a Csíki-medencéhez köthető, létrehozása dr. Rákossy Zsigmond állatorvos nevéhez fűződik. Célja egy olyan nyúl kitenyésztése volt, amely jól bírja a helyi klímát, igénytelen, ellenálló, ugyanakkor jó vágási arányt és mutatós küllemet ad.
A fajta alapját egy hamuszürke (szallander színű) bak és parlagi nőstények leszármazottai adták, majd később több más fajta – például óriás kosorrú, kaliforniai, nagy csincsilla és hibrid vonalak – bevonásával finomították a testformát és a húskihozatalt.
A Székely nyúl középtestű fajta, testtömege általában 5–6,5 kg, ideálisnak 5 kg fölött tekintik.
Jellemző rá:
A Székely nyúl egyik legkülönlegesebb tulajdonsága a finom, árnyalt rajzolata és színe. Ma már négy színváltozata ismert és tenyésztett:
Alapszíne hamuszürke (szallander), erre húzódnak rá a sötétebb árnyalatok. A fej körül sötétebb maszk látható, a fülek, lábvégek, farok és hasalj is sötétebb tónusúak. A test oldalán és a combokon jellegzetes, árnyalt sávok futnak végig. A sallander színű változat szeme sötétszürke, a kék és havanna szallander változatoknál gyakran kék szem is előfordul.
A Székely nyúl:
Ma elsősorban Hargita és Kovászna megyében, illetve néhány lelkes tenyésztőnél találkozhatunk vele, de ismertsége folyamatosan nő – kiállításokon és szakmai körökben is egyre gyakrabban jelenik meg.
Az Új-zélandi vörös egyike a legismertebb és legszélesebb körben elterjedt vörös színű nyúlfajtáknak, ugyanakkor eredete máig nem teljesen tisztázott. A fajtaneve is kérdéseket vet fel: nem egyértelmű, hogy valóban köze volt-e Új-Zélandhoz a kialakulása során.
A származásával kapcsolatban több elmélet is létezik:
Ami biztos: 1910 óta az Egyesült Államokban nagy mennyiségben tenyésztik, és azóta a világ egyik legismertebb vörös nyúl fajtájává vált. Európában is elismert önálló fajtaként, és Magyarországon is népszerű, főként dekoratív színe és kedvező húsformái miatt.
Testfelépítése kissé megnyúlt, a mellkas közepesen dongás, a hát és a far pedig valamivel karcsúbb, mint az új-zélandi fehér esetében. A végtagok finomak, a nyak rövid, ezért az összkép egy rövid, széles, hengeres testforma.
A fajta legfontosabb tulajdonsága a szőrzet színe:
Gazdasági teljesítménye szép színe ellenére elmarad az új-zélandi fehértől:
Éppen ezért elsősorban nem nagyüzemi hízlalásra, hanem kisebb gazdaságokban, hobbitenyésztésre vagy bemutatási célra kedvelt fajta.
A Pannon fehér nyúl hazai tenyésztési eredmény, amelyet a Kaposvári Egyetem (korábban PATE) szakemberei kezdtek el kialakítani 1988-ban. A fajta létrehozása három, egymásra épülő szakaszban történt, és ma az egyik legsikeresebb magyar húsnyúl genetikai vonalnak számít.
1. szakasz: 1988–1990 – Alapozás és ivadékvizsgálatok
A program egy 100 anyás új-zélandi fehér állományra épült. Számos nyúltelepről származó bakok ivadékait vizsgálták, és a szaporulat súlygyarapodása, valamint vágási kihozatala alapján rangsorolták az állatokat. A legjobb teljesítményű bakok spermáját használták a továbbszaporításra.
2. szakasz: 1991 – A szintetikus vonal kialakítása
Ebben az időszakban összehasonlították:
A legígéretesebb kombinációk adták a későbbi Pannon vonal genetikai alapját.
3. szakasz: 1992-től – Zárt tenyésztés
1992 óta a fajta teljesen zárt rendszerben, körülbelül 350 anya és 80 bak felhasználásával kerül tenyésztésre. A szelekció elsődleges szempontjai:
A Pannon fehér albínó fajta:
Testfelépítése erőteljes, de arányaiban harmonikus. Kiemelkedően jól izmolt a gerinc és a hátsó comb, ami ideálissá teszi a hústermelésre. A fajtának nincs klasszikus küllemi standardja, hiszen minden szelekciós cél a gazdasági teljesítmény javítására irányul.
A Pannon fehér egyik legnagyobb erőssége a gyors növekedés és a kedvező húskihozatal.
Szaporaság:
Növekedési és vágási eredmények:
A kifejlett egyedek testsúlya 4,2–4,8 kg körül mozog.
A Pannon fehér hivatalos tenyésztőszervezete a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának Kisállattenyésztési Tanszéke. A központi (nukleusz) állomány Kaposváron található, emellett több szaporítótelep is működik az országban.
A Holland tarka nyúl a világ egyik legősibb, dokumentált fajtája. Már a 16. századból is találunk róla ábrázolásokat: Jacopo Bassano festményein szinte a mai szabványnak megfelelő rajzolatú egyedek jelennek meg. A fajta eredete Belgiumhoz köthető, ahol a brabanti nyúl alapjaira építve kezdték tenyészteni. Innen először Angliába került – középnagy húsnyúlként –, majd tovább finomított változatban Hollandiába. Innen már világszerte elterjedt, így Magyarországra is megérkezett.
Hazánkban különösen az 1930-as években vált népszerűvé, majd hosszabb időre eltűnt az állományból. Bár külföldön ma is több szervezet foglalkozik a fajta célzott tenyésztésével, Magyarországon csak elvétve találkozhatunk vele, leginkább kiállításokon.
A Holland tarka egyik legfontosabb ismertetőjegye a rendkívül szabályos fejminta. A rajzolat a homlok felett indul, egyenletesen keretezi a fej két oldalát, és a nyakszirtnél zárul. Ovális formában a szemek alá húzódik, és teljesen fedi a pofákat. A fülek mindig színesek, és összefüggnek a fejmintával.
A törzs rajzolata két fő részből áll:
A mintázatnak tisztának, határozottnak kell lennie, csipkéződés nélkül.
A tarkaságért felelős gének szabadon kombinálódnak, ezért a holland tarkák viszonylag kis arányban hozzák a tökéletes standardot: az egyedek mindössze kb. 27%-a rendelkezik szabályos mintázattal, a többinél vagy a fehér, vagy a színes területek lesznek túlsúlyban.
A fajta tíz színváltozatban ismert; legelterjedtebb:
A Holland tarka kifejlett testtömege 2,5–3,25 kg közötti. A növekedése lassabb, mint a kifejezetten húsra nemesített fajtáké:
Teljesítményben nem versenyez a modern húsnyúlfajtákkal, viszont a vágási kihozatal kiemelkedően jó, akár 57–63% is lehet, amely közel áll a hibridek eredményeihez.
A kaliforniai nyúl napjaink egyik legfontosabb és legelterjedtebb húsnyúl fajtája. Az Egyesült Államokban hozták létre, több kiváló genetikai háttérrel rendelkező fajta – a nagy csincsilla, az orosz és az új-zélandi fehér – keresztezésével. A hivatalos elismerést 1939-ben kapta meg. Magyarországon 1967 óta tenyésztik, ahol az angliai állomány bizonyult a legértékesebbnek; ennek genetikai alapjai a Fehér Gyöngy hibrid kialakításában is szerepet kaptak.
A 70-es és 80-as években több nagyüzem foglalkozott fajtatiszta tenyésztéssel, ám ezek megszűnésével a fajta szervezett tenyésztése háttérbe szorult. Ma hazánkban a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet őriz egy kisebb, fenntartott állományt.
A kaliforniai nyúl hófehér alapszínével és sötét, határozott jegyeivel könnyen felismerhető. Az orron, a füleken, a lábvégeken és a faroknál jelennek meg a fekete vagy feketésbarna rajzolatok. Szőrzete finom, selymes tapintású, és szorosan simul a testre.
A fajta kiváló húsformákkal rendelkezik:
Ideális kifejlett élősúlya 4,0–5,0 kg.
A gazdasági célra tartott kaliforniaiak gyakran eltérnek a fajtastandardtól: a sötét jegyek halványabbak, olykor szürkék, és kevésbé kontrasztosak a fehér alapszínhez képest. A testalkat nyúlánkabb, a fülek hosszabbak lehetnek. Termelésben kissé elmaradnak az új-zélandi fehértől, de szaporaságuk és vágási kihozataluk így is figyelemre méltó.
Testsúly alakulása:
Napi súlygyarapodás: 35–40 g
Takarmányértékesítés: 3,4–3,6 g/g
Vágási kitermelés: 57–61%
A fajtatiszta kaliforniai tenyésztése visszaszorulóban van, azonban a modern hibridnyúl-előállítás egyik alapköve. Leggyakrabban anyai nagyszülővonal formájában alkalmazzák, de apai vonalként is értékes genetikai tulajdonságokat ad tovább.
A magyar óriás nyúl különleges helyet foglal el a hazai állattenyésztésben: ez az egyetlen nyúlfajta, amelyet hivatalosan is magyar őshonosként tartanak számon. A fajta kialakulása az 1900-as évek elejére vezethető vissza, amikor vidéken főleg középnagy, vadas színű parlagi nyulakat tartottak egyszerű, extenzív körülmények között. A ketrecek többnyire a szabadban álltak, a takarmány pedig főleg abrakból, szénából és zöldtakarmányból állt.
A századforduló időszakában a tenyésztők minél nagyobb testű, jobb húsformákkal rendelkező állományt szerettek volna létrehozni. Ennek érdekében flamand óriás nyulakat hoztak az országba, és keresztezésekkel kezdték javítani a helyi állományt.
Néhány generáció után két irány alakult ki:
A két változat közötti különbség jelentős:
A gazdaságokban általában a kisebb testű típus terjedt el jobban, mert kedvezőbb termelési tulajdonságokkal rendelkezett.
Nemzetközi szinten a magyar óriást nemzeti fajtának tekintik. A fajta értelmezése az európai standardokban erősen a belga és német óriás típusokhoz igazodik, ezekhez hasonló testfelépítést követel meg. Éppen ezért a kisebb testű, régebbi magyar változatot nem fogadják el hivatalos standardként.
A fajta kizárólag vadas színben elismert, az ideális kifejlett testsúly 6,5 kg felett van.
A magyar óriás nem tartozik a nagy teljesítményű haszonnyúl fajták közé. Ennek oka elsősorban az, hogy a fajta hosszú ideig extenzív környezetben, alacsony szelekciós nyomás mellett tenyésztődött.
A modern árutermelésben ezért csak korlátozott szerepe van, azonban genetikai és történeti értéke kiemelkedő.
A magyar óriás állományának fenntartása kiemelt nemzeti érdek. A szervezettebb tenyésztést és a fajta megőrzését ma a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet koordinálja. A cél, hogy hosszú távon megmaradjon ez az egyedülálló, magyar eredetű nyúlfajta.
A kosorrú nyulak Nyugat-Európában különösen nagy népszerűségnek örvendenek. Az európai tenyésztési szabványok külön csoportként kezelik a kosorrú óriás típust, amely méretében és megjelenésében is kiemelkedik a többi kosorrú fajta közül.
A szakirodalom szerint a fajta kialakulása az 1800-as évek első felére tehető, és nagy valószínűséggel Franciaországhoz köthető. A nemzetközi standardok jelenleg 13 különböző színváltozatot fogadnak el – ez jól mutatja a fajta sokszínűségét és hosszú tenyésztési hagyományát.
A kosorrú óriás az egyik legimpozánsabb nyúlfajta. Az elvárt testtömeg 5,5 kg felett kezdődik, felső határ nélkül, ami lehetővé teszi a valóban óriási egyedek megjelenését.
Jellemzői:
A fülek mérését különleges módon végzik: enyhén megfeszítve, a két fület egyben mérik a koronával együtt. Az ideális hossz 38–45 cm.
A kosorrú óriás növekedése kifejezetten jó, húsformái kedvezőek. A gerinc és a comb bőséges izomtömeget hordoz, ami a húskihozatalt tekintve előnyös.
Átlagos termelési adatok:
A fajta egyik gyenge pontja a szaporodóképesség:
Ez a tulajdonság jelentősen korlátozza a fajta gazdasági felhasználhatóságát.
Magyarországon csak néhány tenyésztő tart kosorrú óriás nyulakat, többnyire hobbi vagy kiállítási célból. Bár növekedése és húskihozatala figyelemre méltó, gyenge szaporasága és a bírálati rendszer szigorúsága miatt nem tudja felvenni a versenyt a középtestű húsfajtákkal – különösen az új-zélandi fehérrel.
Korábban nagyobb szerepet kapott bizonyos hibridprogramokban, elsősorban apai vonalként, de ma már a fajta jelentősége csekélyebb.
A német tarka óriás – más néven német lepketarka óriás – ma az egyik legszélesebb körben ismert és tenyésztett tarka nyúlfajta a világon. Eredetét Elzász–Lotharingia területéhez kötik, és 1908-ban vált hivatalosan elismert fajtává Németországban. Ekkor rögzítették a jellegzetes foltok és rajzolatok pontos standardját, ami lehetővé tette, hogy a fajta Európa-szerte egységes bírálati rendszerrel terjedjen el.
A német tarka óriás a többi óriás fajtához viszonyítva valamivel kisebb, testhossza átlagosan 68 cm, a standard szerinti testsúlya pedig kb. 6 kg. Hazánkban szinte az összes tarkanyúl a fajta besorolása szerint kerül elbírálásra.
Két színváltozat elfogadott:
Mindkettő ugyanazon fajta része. A szabályos mintázat kizárólag a heterozigóta állatoknál jelenik meg.
A fajta egyik különlegessége a rendkívül részletesen meghatározott rajzolat, amely a fejen és a törzsön egyaránt megjelenik.
Fejrajzolat részei:
Törzsrajzolat:
A német tarka óriás meglepően jó teljesítményt képes adni, sok gazdasági tulajdonságban kiemelkedően szerepel.
Átlagos termelési mutatók:
Jól szaporodik, gyorsan növekszik és 50% feletti vágási kihozatalra képes, ami sok óriás fajtánál kimagasló teljesítmény.
Bár hazánkban nincs külön tenyésztőszervezete, a fajta a hobbitartók körében kifejezetten kedvelt – főként karakteres mintázata és impozáns megjelenése miatt.