Nyúlfajtáink

Székely nyúl – modern erdélyi fajta különleges színekben

A Székely nyúl egy viszonylag fiatal, romániai házinyúl-fajta, amelynek tenyésztését 2010 körül kezdték el, és 2016-ban került hivatalosan is fajtajegyzékbe. Elsősorban Székelyföldhöz, a Csíki-medencéhez köthető, létrehozása dr. Rákossy Zsigmond állatorvos nevéhez fűződik. Célja egy olyan nyúl kitenyésztése volt, amely jól bírja a helyi klímát, igénytelen, ellenálló, ugyanakkor jó vágási arányt és mutatós küllemet ad.

A fajta alapját egy hamuszürke (szallander színű) bak és parlagi nőstények leszármazottai adták, majd később több más fajta – például óriás kosorrú, kaliforniai, nagy csincsilla és hibrid vonalak – bevonásával finomították a testformát és a húskihozatalt.

Testfelépítés

A Székely nyúl középtestű fajta, testtömege általában 5–6,5 kg, ideálisnak 5 kg fölött tekintik.

Jellemző rá:

• enyhén megnyúlt, de széles, hengeres test,
• rövid, erős nyak,
• széles mellkas, jól izmolt hát és combok,
• közepes hosszúságú lábak,
• erőteljes, de nem durva összbenyomás.

Színek – már négy színváltozatban

A Székely nyúl egyik legkülönlegesebb tulajdonsága a finom, árnyalt rajzolata és színe. Ma már négy színváltozata ismert és tenyésztett:

• fekete szallander
• havanna szallander (csokoládébarna árnyalat)
• kék szallander
• lila szallander

Alapszíne hamuszürke (szallander), erre húzódnak rá a sötétebb árnyalatok. A fej körül sötétebb maszk látható, a fülek, lábvégek, farok és hasalj is sötétebb tónusúak. A test oldalán és a combokon jellegzetes, árnyalt sávok futnak végig. A sallander színű változat szeme sötétszürke, a kék és havanna szallander változatoknál gyakran kék szem is előfordul.

Tulajdonságai, szerepe

A Székely nyúl:

• ellenálló, igénytelen, jól tűri a székelyföldi, hegyvidéki klímát,
• takarmányban rugalmas, jól hasznosítja a réti szénát, zöldtakarmányt,
• jó vágási aránnyal rendelkezik, kifejezetten hústípusú jelleggel tenyésztik,
• küllemében egyszerre látványos és praktikus, ezért hobbi- és haszonállatként is helye van.

Ma elsősorban Hargita és Kovászna megyében, illetve néhány lelkes tenyésztőnél találkozhatunk vele, de ismertsége folyamatosan nő – kiállításokon és szakmai körökben is egyre gyakrabban jelenik meg.

Új-zélandi vörös nyúl – különleges színű, világszerte kedvelt húsfajta

Az Új-zélandi vörös egyike a legismertebb és legszélesebb körben elterjedt vörös színű nyúlfajtáknak, ugyanakkor eredete máig nem teljesen tisztázott. A fajtaneve is kérdéseket vet fel: nem egyértelmű, hogy valóban köze volt-e Új-Zélandhoz a kialakulása során.

A származásával kapcsolatban több elmélet is létezik:

• egyes vélemények szerint angol tengerészek „skót” nyulakat vittek Új-Ze landról Kaliforniába, és ezek utódai adhatták a mai fajtát,
• más beszámolók szerint már eleve Kaliforniában alakították ki, ott élő tenyésztők különböző fajták keresztezésével.

Ami biztos: 1910 óta az Egyesült Államokban nagy mennyiségben tenyésztik, és azóta a világ egyik legismertebb vörös nyúl fajtájává vált. Európában is elismert önálló fajtaként, és Magyarországon is népszerű, főként dekoratív színe és kedvező húsformái miatt.

Megjelenés – a fajta egyik legnagyobb értéke

Testfelépítése kissé megnyúlt, a mellkas közepesen dongás, a hát és a far pedig valamivel karcsúbb, mint az új-zélandi fehér esetében. A végtagok finomak, a nyak rövid, ezért az összkép egy rövid, széles, hengeres testforma.

A fajta legfontosabb tulajdonsága a szőrzet színe:

• fényes, mélyvörös, rókaszínű fedőszőr,
• a kölykök sárgás-vörös árnyalattal születnek,
• végleges színük a bébiszőr váltása után alakul ki,
• tenyésztők számára már fiatal korban kívánatos a telt, mélyvörös tónus.

Termelési jellemzők

Gazdasági teljesítménye szép színe ellenére elmarad az új-zélandi fehértől:

• Szaporaság: 7–8 fióka/alom
• Növekedés: lassabb, egy héttel később éri el a vágási súlyt, mint az új-zélandi fehér
• Hústermelési mutatók: közepesek

Éppen ezért elsősorban nem nagyüzemi hízlalásra, hanem kisebb gazdaságokban, hobbitenyésztésre vagy bemutatási célra kedvelt fajta.

Pannon fehér nyúl – magyar fejlesztésű, csúcsteljesítményű húsnyúltípus

A Pannon fehér nyúl hazai tenyésztési eredmény, amelyet a Kaposvári Egyetem (korábban PATE) szakemberei kezdtek el kialakítani 1988-ban. A fajta létrehozása három, egymásra épülő szakaszban történt, és ma az egyik legsikeresebb magyar húsnyúl genetikai vonalnak számít.

A fajta kialakításának főbb szakaszai

1. szakasz: 1988–1990 – Alapozás és ivadékvizsgálatok

A program egy 100 anyás új-zélandi fehér állományra épült. Számos nyúltelepről származó bakok ivadékait vizsgálták, és a szaporulat súlygyarapodása, valamint vágási kihozatala alapján rangsorolták az állatokat. A legjobb teljesítményű bakok spermáját használták a továbbszaporításra.

2. szakasz: 1991 – A szintetikus vonal kialakítása

Ebben az időszakban összehasonlították:

• az új-zélandi fehér,
• a kaliforniai,
• a reciprok keresztezések,
• és több hazai telepről származó növendék eredményeit.

A legígéretesebb kombinációk adták a későbbi Pannon vonal genetikai alapját.

3. szakasz: 1992-től – Zárt tenyésztés

1992 óta a fajta teljesen zárt rendszerben, körülbelül 350 anya és 80 bak felhasználásával kerül tenyésztésre. A szelekció elsődleges szempontjai:

• a 6–10. hét közötti súlygyarapodás,
• korábban az emlőszám,
• később pedig CT-vizsgálatokon alapuló vágóérték.

Küllemi és genetikai jellemzők

A Pannon fehér albínó fajta:

• vörös szemek,
• teljesen fehér szőrzet,
• pigmentmentes karmok.

Testfelépítése erőteljes, de arányaiban harmonikus. Kiemelkedően jól izmolt a gerinc és a hátsó comb, ami ideálissá teszi a hústermelésre. A fajtának nincs klasszikus küllemi standardja, hiszen minden szelekciós cél a gazdasági teljesítmény javítására irányul.

Termelési tulajdonságok

A Pannon fehér egyik legnagyobb erőssége a gyors növekedés és a kedvező húskihozatal.

Szaporaság:

• Fialáskori alomszám: 8,5–9,0
• Vemhesülési arány: 70–80%
• Évi fialások száma: 5,5–6,5

Növekedési és vágási eredmények:

• 6 hetes testsúly: 1200–1400 g
• 10 hetes testsúly: 2300–2500 g
• 12 hetes testsúly: 2700–3000 g
• 6–10. hét közötti napi gyarapodás: 38–42 g
• Takarmányértékesítés: 3,2–3,5 g/g
• Vágási kihozatal: 60–62% (fej + máj + vese, 24 órás éheztetés után)

A kifejlett egyedek testsúlya 4,2–4,8 kg körül mozog.

Tenyésztés Magyarországon

A Pannon fehér hivatalos tenyésztőszervezete a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának Kisállattenyésztési Tanszéke. A központi (nukleusz) állomány Kaposváron található, emellett több szaporítótelep is működik az országban.

Holland tarka nyúl – az egyik legrégebbi és legismertebb tarka fajta

A Holland tarka nyúl a világ egyik legősibb, dokumentált fajtája. Már a 16. századból is találunk róla ábrázolásokat: Jacopo Bassano festményein szinte a mai szabványnak megfelelő rajzolatú egyedek jelennek meg. A fajta eredete Belgiumhoz köthető, ahol a brabanti nyúl alapjaira építve kezdték tenyészteni. Innen először Angliába került – középnagy húsnyúlként –, majd tovább finomított változatban Hollandiába. Innen már világszerte elterjedt, így Magyarországra is megérkezett.

Hazánkban különösen az 1930-as években vált népszerűvé, majd hosszabb időre eltűnt az állományból. Bár külföldön ma is több szervezet foglalkozik a fajta célzott tenyésztésével, Magyarországon csak elvétve találkozhatunk vele, leginkább kiállításokon.

A fajta jellegzetes rajzolata

A Holland tarka egyik legfontosabb ismertetőjegye a rendkívül szabályos fejminta. A rajzolat a homlok felett indul, egyenletesen keretezi a fej két oldalát, és a nyakszirtnél zárul. Ovális formában a szemek alá húzódik, és teljesen fedi a pofákat. A fülek mindig színesek, és összefüggnek a fejmintával.

A törzs rajzolata két fő részből áll:

• karika – a hátsó testfél teljes gyűrűs mintája,
• mandzsetták – az elülső lábak fehér „kesztyűs” jellegű mintái.

A mintázatnak tisztának, határozottnak kell lennie, csipkéződés nélkül.

Genetikai érdekességek

A tarkaságért felelős gének szabadon kombinálódnak, ezért a holland tarkák viszonylag kis arányban hozzák a tökéletes standardot: az egyedek mindössze kb. 27%-a rendelkezik szabályos mintázattal, a többinél vagy a fehér, vagy a színes területek lesznek túlsúlyban.

A fajta tíz színváltozatban ismert; legelterjedtebb:

• fekete–fehér
• kék–fehér
• barna–fehér

Méret és teljesítmény

A Holland tarka kifejlett testtömege 2,5–3,25 kg közötti. A növekedése lassabb, mint a kifejezetten húsra nemesített fajtáké:

• 28–35 napos korban: 400–600 g
• 70 napos korban: 1,6–1,8 kg
• 84 napos korban (hagyományos vágási életkor): 1,7–2,0 kg
• átlagos napi gyarapodás: 22–28 g

Teljesítményben nem versenyez a modern húsnyúlfajtákkal, viszont a vágási kihozatal kiemelkedően jó, akár 57–63% is lehet, amely közel áll a hibridek eredményeihez.

Kaliforniai nyúl – a világ egyik vezető húsnyúl fajtája

A kaliforniai nyúl napjaink egyik legfontosabb és legelterjedtebb húsnyúl fajtája. Az Egyesült Államokban hozták létre, több kiváló genetikai háttérrel rendelkező fajta – a nagy csincsilla, az orosz és az új-zélandi fehér – keresztezésével. A hivatalos elismerést 1939-ben kapta meg. Magyarországon 1967 óta tenyésztik, ahol az angliai állomány bizonyult a legértékesebbnek; ennek genetikai alapjai a Fehér Gyöngy hibrid kialakításában is szerepet kaptak.

A 70-es és 80-as években több nagyüzem foglalkozott fajtatiszta tenyésztéssel, ám ezek megszűnésével a fajta szervezett tenyésztése háttérbe szorult. Ma hazánkban a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet őriz egy kisebb, fenntartott állományt.

Megjelenés és jellegzetességek

A kaliforniai nyúl hófehér alapszínével és sötét, határozott jegyeivel könnyen felismerhető. Az orron, a füleken, a lábvégeken és a faroknál jelennek meg a fekete vagy feketésbarna rajzolatok. Szőrzete finom, selymes tapintású, és szorosan simul a testre.

A fajta kiváló húsformákkal rendelkezik:

• rövid nyak,
• közepesen hosszú test,
• széles, izmos far és ágyék,
• keskeny mellkas.

Ideális kifejlett élősúlya 4,0–5,0 kg.

Gazdasági típus és termelési jellemzők

A gazdasági célra tartott kaliforniaiak gyakran eltérnek a fajtastandardtól: a sötét jegyek halványabbak, olykor szürkék, és kevésbé kontrasztosak a fehér alapszínhez képest. A testalkat nyúlánkabb, a fülek hosszabbak lehetnek. Termelésben kissé elmaradnak az új-zélandi fehértől, de szaporaságuk és vágási kihozataluk így is figyelemre méltó.

Átlagos termelési mutatók

• Vemhesülési arány: 70–80%
• Alomlétszám összesen: 8–10
• Élve született: 7–8
• Választott fiatalok: 6,5–7,5

Testsúly alakulása:

• 28 nap: 520–600 g
• 35 nap: 800–900 g
• 84 nap: 2400–2800 g

Napi súlygyarapodás: 35–40 g
Takarmányértékesítés: 3,4–3,6 g/g
Vágási kitermelés: 57–61%

Szerepe a hibridtenyésztésben

A fajtatiszta kaliforniai tenyésztése visszaszorulóban van, azonban a modern hibridnyúl-előállítás egyik alapköve. Leggyakrabban anyai nagyszülővonal formájában alkalmazzák, de apai vonalként is értékes genetikai tulajdonságokat ad tovább.

Magyar óriás nyúl – hazánk egyetlen őshonos nyúlfajtája

A magyar óriás nyúl különleges helyet foglal el a hazai állattenyésztésben: ez az egyetlen nyúlfajta, amelyet hivatalosan is magyar őshonosként tartanak számon. A fajta kialakulása az 1900-as évek elejére vezethető vissza, amikor vidéken főleg középnagy, vadas színű parlagi nyulakat tartottak egyszerű, extenzív körülmények között. A ketrecek többnyire a szabadban álltak, a takarmány pedig főleg abrakból, szénából és zöldtakarmányból állt.

A fajta kialakulása

A századforduló időszakában a tenyésztők minél nagyobb testű, jobb húsformákkal rendelkező állományt szerettek volna létrehozni. Ennek érdekében flamand óriás nyulakat hoztak az országba, és keresztezésekkel kezdték javítani a helyi állományt.

Néhány generáció után két irány alakult ki:

• Az egyik csoport továbbra is az óriás fajtával kereszteztette az állatokat, így egyre inkább a belga óriásra emlékeztető, nagy testű típus született.
• A másik csoport csak rövid ideig használta a flamand óriást, majd önállóan folytatta a tenyésztést. Így egy kisebb, zömök testfelépítésű, rövidebb fülű változat alakult ki – ezt sokáig magyar vadas néven említették.

Méret és típusok

A két változat közötti különbség jelentős:

• Nagyobb testű típus: 7–9 kg
• Kisebb testű típus: 5–7 kg

A gazdaságokban általában a kisebb testű típus terjedt el jobban, mert kedvezőbb termelési tulajdonságokkal rendelkezett.

Elismerés és standardok

Nemzetközi szinten a magyar óriást nemzeti fajtának tekintik. A fajta értelmezése az európai standardokban erősen a belga és német óriás típusokhoz igazodik, ezekhez hasonló testfelépítést követel meg. Éppen ezért a kisebb testű, régebbi magyar változatot nem fogadják el hivatalos standardként.

A fajta kizárólag vadas színben elismert, az ideális kifejlett testsúly 6,5 kg felett van.

Termelési mutatók

A magyar óriás nem tartozik a nagy teljesítményű haszonnyúl fajták közé. Ennek oka elsősorban az, hogy a fajta hosszú ideig extenzív környezetben, alacsony szelekciós nyomás mellett tenyésztődött.

• Születéskori alomszám: 5–6
• Vágási kihozatal: 45–50%

A modern árutermelésben ezért csak korlátozott szerepe van, azonban genetikai és történeti értéke kiemelkedő.

Megőrzés és tenyésztés

A magyar óriás állományának fenntartása kiemelt nemzeti érdek. A szervezettebb tenyésztést és a fajta megőrzését ma a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet koordinálja. A cél, hogy hosszú távon megmaradjon ez az egyedülálló, magyar eredetű nyúlfajta.

Kosorrú óriás nyúl – a látványos megjelenésű, nyugat-európai kedvenc

A kosorrú nyulak Nyugat-Európában különösen nagy népszerűségnek örvendenek. Az európai tenyésztési szabványok külön csoportként kezelik a kosorrú óriás típust, amely méretében és megjelenésében is kiemelkedik a többi kosorrú fajta közül.

Eredet és színváltozatok

A szakirodalom szerint a fajta kialakulása az 1800-as évek első felére tehető, és nagy valószínűséggel Franciaországhoz köthető. A nemzetközi standardok jelenleg 13 különböző színváltozatot fogadnak el – ez jól mutatja a fajta sokszínűségét és hosszú tenyésztési hagyományát.

Megjelenés, testfelépítés és fülforma

A kosorrú óriás az egyik legimpozánsabb nyúlfajta. Az elvárt testtömeg 5,5 kg felett kezdődik, felső határ nélkül, ami lehetővé teszi a valóban óriási egyedek megjelenését.

Jellemzői:

• zömök, erőteljes, jól izmolt test
• rövid, tömött nyak, amely szinte egybeolvad a törzzsel
• rövid, masszív végtagok
• jellegzetes „kosfej”, amely az elnevezés alapját adja
• a fültöveknél kialakuló tömör, párnaszerű dudor (korona)
• patkó alakban lelógó, csőszerű fülek

A fülek mérését különleges módon végzik: enyhén megfeszítve, a két fület egyben mérik a koronával együtt. Az ideális hossz 38–45 cm.

Termelési tulajdonságok

A kosorrú óriás növekedése kifejezetten jó, húsformái kedvezőek. A gerinc és a comb bőséges izomtömeget hordoz, ami a húskihozatalt tekintve előnyös.

Átlagos termelési adatok:

• 35 napos testsúly: 900–950 g
• 84 napos testsúly: 2900–3100 g
• Napi súlygyarapodás: 41–44 g
• Takarmányfogyasztás: 150–160 g/nap
• Takarmányértékesítés: 3,5–3,8 g/g
• Vágási kihozatal: 57–60%

Szaporodási jellemzők

A fajta egyik gyenge pontja a szaporodóképesség:

• a bakok libidója alacsony,
• az anyák vemhesülési aránya nem kielégítő,
• évente csak 3–4 alkalommal lehet őket biztonságosan fialtatni.

Ez a tulajdonság jelentősen korlátozza a fajta gazdasági felhasználhatóságát.

Elterjedtség és jelentőség

Magyarországon csak néhány tenyésztő tart kosorrú óriás nyulakat, többnyire hobbi vagy kiállítási célból. Bár növekedése és húskihozatala figyelemre méltó, gyenge szaporasága és a bírálati rendszer szigorúsága miatt nem tudja felvenni a versenyt a középtestű húsfajtákkal – különösen az új-zélandi fehérrel.

Korábban nagyobb szerepet kapott bizonyos hibridprogramokban, elsősorban apai vonalként, de ma már a fajta jelentősége csekélyebb.

Német tarka óriás nyúl – a látványos mintázatú, világszerte elismert fajta

A német tarka óriás – más néven német lepketarka óriás – ma az egyik legszélesebb körben ismert és tenyésztett tarka nyúlfajta a világon. Eredetét Elzász–Lotharingia területéhez kötik, és 1908-ban vált hivatalosan elismert fajtává Németországban. Ekkor rögzítették a jellegzetes foltok és rajzolatok pontos standardját, ami lehetővé tette, hogy a fajta Európa-szerte egységes bírálati rendszerrel terjedjen el.

Méret és megjelenés

A német tarka óriás a többi óriás fajtához viszonyítva valamivel kisebb, testhossza átlagosan 68 cm, a standard szerinti testsúlya pedig kb. 6 kg. Hazánkban szinte az összes tarkanyúl a fajta besorolása szerint kerül elbírálásra.

Két színváltozat elfogadott:

• fekete-fehér
• kék-fehér

Mindkettő ugyanazon fajta része. A szabályos mintázat kizárólag a heterozigóta állatoknál jelenik meg.

Jellegzetes rajzolatok

A fajta egyik különlegessége a rendkívül részletesen meghatározott rajzolat, amely a fejen és a törzsön egyaránt megjelenik.

Fejrajzolat részei:

• Pillangó (lepke) mintázat: a szájnál kezdődik, kétoldalt szimmetrikusan húzódó „szárnyakkal”.
• Orrtüske: egyenes, lekerekített végű csík az orron.
• Szemkarikák: egyenletes vastagságú, zárt gyűrűk a szemek körül.
• Pofafoltok: ovális vagy kerek foltok mindkét oldalon, a szemkarikák alatt.
• Színes fülek: élesen körülhatárolt, tűzöttségtől mentes festés.

Törzsrajzolat:

• Hátszíj (angolnaszíj): kb. 3 cm széles sáv a nyakszirttől a farokig megszakítás nélkül.
• Felső farokrész: teljesen színes.
• Oldalfoltok: mindkét oldalon 6–8 különálló, jól körülhatárolt folt a combok és csípő tájékán.

Termelési jellemzők

A német tarka óriás meglepően jó teljesítményt képes adni, sok gazdasági tulajdonságban kiemelkedően szerepel.

Átlagos termelési mutatók:

• Vemhesülési arány: 70–85%
• Alomlétszám: 9–11 összesen
• Választott fiatalok száma: 6–7
• Születési tömeg: 63–64 g
• 28 napos testsúly: 680–720 g
• 35 napos testsúly: 900–980 g
• 84 napos testsúly: 2700–2900 g
• Napi súlygyarapodás: 40–42 g
• Takarmányértékesítés: 3,4–3,9 g/g

Jól szaporodik, gyorsan növekszik és 50% feletti vágási kihozatalra képes, ami sok óriás fajtánál kimagasló teljesítmény.

Elterjedtség Magyarországon

Bár hazánkban nincs külön tenyésztőszervezete, a fajta a hobbitartók körében kifejezetten kedvelt – főként karakteres mintázata és impozáns megjelenése miatt.